Miért maradunk egy toxikus munkahelyen, amikor tudjuk, hogy ideje lenne továbblépni? Tudod, hogy nem vagy boldog. Mégis, hónapok, évek telnek el, és te még mindig ugyanazon a helyen vagy. Mégis mi tart vissza?
Természetesen erre is van magyarázat. Ha meg akarod érteni ezt a működést, akkor itt valószínűleg több hasznos gondolatot is találsz, amikben magadra ismersz majd.
A válasz gyakran mélyen a pszichológiai gyökerekben rejtőzik.
Összeszedtem néhány okot, ami miatt hajlamosak vagyunk halogatni a változást, ami például lehet egy munkahelyváltás.
1. A kényelmi zóna kényelme vagy inkább börtöne?
Még ha rossz is, legalább ismerős. Ami ismerős, biztonságos. Valami új, mindig rizikós, hiszen ismeretlen. Az emberi agy ösztönösen a biztonságot keresi, és a változás bizonytalansággal jár. A félelem, hogy "mi van, ha rosszabb lesz?", gyakran erősebb, mint a vágy egy jobb életért.
2. A csapda a "mi van, ha...?" típusú kérdésekben van!
"Mi van, ha nem találok jobb munkát?" "Mi van, ha nem vagyok elég jó?" Ezek a kérdések paralizálhatnak, és megakadályozzák, hogy lépj. De valójában a legnagyobb kockázat nem a változás, hanem a tétlen maradás. Valójában az állandóságban sokkal nagyobb a kockázat, mert akkor lemaradsz, hiszen körülöttünk semmi sem állandó, sem az élet, sem a munkaerőpiac. Minden változásban van, minden folyamatban van és mozgásban. Ezért legyünk képesek mi is megmozdulni, ha kell mozgást és változást előidézni.
3. Az egészséges önértékelés hiánya
Sokszor már annyira belefásultunk vagy beleszoktunk a rossz környezetbe, hogy elfelejtjük, milyen is az, ha értékelik a munkánkat vagy milyen is az, ha motiváltak és lelkesek vagyunk. A bántalmazó munkahelyi kultúra aláássa az önbizalmunkat, és elhiteti velünk, hogy "máshol nem kellenénk", „máshol sem lenne jobb”. Kicsit abba is belenyugszunk, hogy nekünk ez jutott, talán nem is érdemlünk jobbat. Egy idő után a fókusz teljesen átkerül a körülöttünk lévőkre, a helyzet, a környezet áldozatai leszünk és innen nehéz befelé figyelni, magunkat újra a fókuszba tenni, mert megszokjuk, hogy azon siránkozunk, milyen rossz nekünk és nem azzal foglalkozunk, hogy mi kik vagyunk és mire vagyunk képesek.
4. A társadalmi nyomás és a stigma
"Mit fognak szólni ehhez mások? Mi van, ha a család/barátok/kollégák ezt rossz szemmel nézik? A társadalmi elvárások és a félelem a megítélés miatt sokszor maradunk egyhelyben, még akkor is, ha az tönkreteszi a lelkünket. De valójában kinek is akarunk megfelelni és ez jó nekünk, van ebből bármi hasznunk? Arról nem is beszélve, hogy ki éli az életünket? Azok a mások, akiknek a véleménye olyan fontos nekünk vagy mi? Találd meg a saját életrecepted, mert neked az fog beválni, nem a szomszédé.
5. A változás megélése olykor fájdalmas!
A felmondás és a váltás fájdalmas folyamat. Konfrontálódnunk kell az érzéseinkkel, a félelmeinkkel, és ez sokszor ijesztőbb, mint a rossz helyzetben maradás. Sőt, olykor konfliktusba kerülünk a munkahelyünkkel és a vezetőnkkel szemben is, ha az adott munkahely kulturálisan nem kezeli jól a felmondást és a vezetők is hajlamosak ezt személyes támadásnak venni. Emiatt rossznak érezhetjük magunkat és itt jön egy belső harc az érzelmeinkkel. Az ember másik ösztönös működése a közösséghez tartozás és hogy elfogadjanak minket. Felmondáskor ennek ellenkezőjét élhetjük meg az ex kollégákkal. Bizony ezt fel kell tudni vállalni és helyén kezelni. Segít, ha tudatosan készülünk érzelmileg is.
Ha felismered, hogy ezek a tényezők befolyásolnak, már megtetted az első lépést. Jelöld ki a fenti 5 pszichológiai félelemből magadnak, hogy nálad melyik tényező vagy akár lehet 2-3 is, ami erősen hat. Téged mi akadályoz leginkább? A felismerés, a beismerés már fél siker.
Kérdezd meg magadtól:
Az alábbi gyakorlattal pedig tudod magad erősíteni:
Ne feledd, a változás nem egyenlő a kudarccal.
A bátorság nem az, hogy nincs félelem, hanem hogy a félelem ellenére is lépj.
És te? Mikor volt utoljára, hogy a félelem miatt nem mertél változtatni? Vagy éppen most állsz egy ilyen döntés előtt?
